| 2010 Rock&Roll és semmi más |
| Írta: Toma |
|
Tessék, a tiétek is lehet egy kicsit a Stúdió, és ami vele járt. Nektek adom, olvassátok...ahogy akarjátok.
Nah, gyerekek. ezt-még-egyszer szóviccek gyártásából. Tudod mit? Inkább nem is mondok semmit. :) A Lemez Az én kis magánvéleményem az albumról: Olyan lemez, amin nincs felesleges üresjárat, nem egy vanrajtaegykétjószám album, jó pörgős, kötelező pihivel tarkítva, húzós, tökös. Meg vagyok lepődve, méghozzá olyan számokon, amikből sosem hittem volna, hogy hallgatható, sőt, továbbmegyek, igazi partinótát lehet kihozni, és de! Sikerült! Ami nekem a legmegdöbbentőbb, az mégis az, hogy még én is tudok rá bulizni. ! Azért így ez így komoly. (És nem egy merő gitárszóló lett a lemez akkorse!) Kíváncsi vagyok, hogy milyen hozadéka lesz, mert még a Brooklyn Bounce-féle Érzed-e mit érzekkel is sikerült megbarátkoznom :). Egy halvány reggae kontra motherfunker utánérzés a Valami másban, lavórbacsöpögtetés az Éjszaka voltban (azért ez is kell néha), idegbeteg gitártépés a Rock&Rollban, remekül megírt, és szíjjelimpózott szólók, iszonyat Rhodes elektromos zongora az Érzed-e mit érzekben, súgós szinti a Városi lázban, Mennyit ér - a barátokkal összeborulás, és a már alig józan őszinteségi énigazábólnagyonszeretlektiteket roham, és az elmaradhatatlan önygújtólobogtatás. Charlie blűz - Az élet megy tovább, Mobiiiiil parasztrock, csak felturbózva egy kis Mélylilával és inkább csak keféléssel - Száműzött. Menj el...az a Menj el. Más csókját várod, béjbe, elmúlt az álom...tudod, az élet inkább nekem való, úgyhogy légyszi dobj egy olyan basszusszólót, mint például az Add nekem az éjszakátbanbanban, Mert az egy állat, és ha már, akkor pattints egy sört is mellé. Iszonyat komoly, kedvenc részem az egész albumon. A pék faszát...Istenem! Sok baromállat, akik mind kellettek hozzá. Hallgatom a 2008as demót, és nem értem. Könyörgök, csak abba ne hagyjátok! Őszinte zene. A Meg minden A srácok nagyot alakítottak, óriási öröm számomra, hogy itt vagyok, és valami maradandó született, és mi csináltuk, és büszke vagyok, és és...add nekem a pék faszát, nemár nemár. Slágergyanús. Innentől meg kellenek a koncertek. Megpróbáljuk azt eljátszani, ami a lemezen is hallható :) És amit nem lehet kihagyni ilyenkor: Köszönöm: Náray Tamásnak, a nyitó számban nyújtott rövid, de velős alakításáért, a péknek, hogy mégsem adta oda a Népszavát, Ganxsta Zolinak, hogy mégsem jött el rappelni, Petinek, hogy mindig volt s.o.s. cigije, és hogy annak idején még fél füllel is meghallotta ezt a lemezt, Annienek, hogy enyire önzetlen, és szó nélkül engedte át a mikrofont a nárainak. Anyukámnak, hogy megörvendeztette a zenekart azokkal az igazi vasutas szendókkal. Nektek, hogy meghallgatjátok. . . . és takács tamásnak. |
Jövőre ugyanott? ;-)